Neonomád

Ironikus módon pont a belvárosban járva ütközik az ember néha abba a próblémába, hogy van még egy órája a következő találkozóig, ráférne egy kávé, de igazából enne is valamit (és nem ezer forintos közepesen jó szerndvicset), de kimászni egy távolabbi bevált helyre: az már időben nem fér bele, mert át kéne nézni az emaileket felkészülni a találkozóra/vizsgára. Ebbe a szituációba a kiskörút környékén  gyakran kerültem. Aztán kora ősszel a Kálvin felől indultam a Ferenciek felé a Kecskeméti utcán haladva, amikor feltűnt a nemrég megnyitott Coffeinn.

A helyet azóta összesen háromszor teszteltem. A tapasztalatok dióhéjban:

Pozitívumok: 
• könnyen megközelíthető
• finom a kávé
• van fenti, csendesebb rész
• van dohányzó és nemdohányzó rész
• 790 HUF a 3 fogásos napi menü
• a napi menüben nem extra adagok vannak, bár épp jól lehet lakni, ellenben 3/3 alkalommal jó volt a konyha.
• a felszolgálók kedvesek és készségesek

Negatívumok 
• wifi ugyan van, de a mac-et egyszer sem engedte fel, bár a személyzet mondta, hogy jelezték a tulajnak többször is, tehát lehet, hogy történt azta előrelépés az ügyben
• általában sokan vannak, főleg 11 és 3 között
• amikor sokan vannak, akkor általában joghallgatóktól nyüzsög a hely, tekintve, hogy az ÁJK-val szemben van.
• konnektor van lent és a felső szinten is, de nem minden asztalnál

Mindannyian akárhányszor elmegyünk mellette, alatta, előtte, talán mégsem ülünk be az Abszintba egy kávéra, sörre. Minden irányból további helyek veszik körül, Liszt Ferenc/Jókai tér, Deák tér és Bajcsy-Zsilinszky út, s ezek a tényezők elég radikálisan elszívják a levegőt, a Opera-Nagymező utca környékéről már nem is beszélve. Tetszőleges hétköznap délután ezt magunk is tapasztalhatjuk, ha betérünk az egyébként Oktogontól 3 perc sétára lévő kávézóba, konkrétan nincs bent senki. Ezt persze tekinthetjük akár hozzáadott értéknek is, így még közelebb vagyunk a nomádiumhoz.

A hely három azonos funkciójú térből áll. Adott maga a kávézó földszinti területe, a honlap tanulsága szerint 100 férőhellyel, egy kisebb galéria és egy terasz (dobogó, székek, elkerítés). A belső, legnagyobb tér a szokásos és trendi lounge-célzás, akinek bejön, bejön, akinek nem, nem, de legalább tudod mire számíthatsz. A beltéri dekor is ez az iskola, süllyesztett, olykor színes lámpák, tükrök, félhomály. A falon extra designként mindenféle tipóval és színnel angol szavak, ezeket a kifüggesztett dekorelemeket szintén tükrökkel törték meg. Bútorzat a szokásos minimál-de-magas-szék, kicsi, de alkalmas asztal.

A teraszon - elkerített dobogón - kisebb székek, egy asztal 2-3 székkel, picit zsúfolt hatás. Az asztal köralakú és kicsi, dohányzó-fíling, ha az a típus vagy, aki egy pici egeret is szeret használni, akkor felejtsd el. Egy fő esetén a kávét, üdítőt le tudod tenni, de papírokat, naptárt, bármilyen papíralapút már bajos lenne használni. A teraszon jelenségként számolni kell a nagy forgalommal, sok gyalogos, sok autó, ez hang szempontból zavaró lehet. Ha füleses-zenéthallgató típus vagy, akkor ez jelenthet gondot, ha inspirál a városi zaj, az elhaladó beszélgetés-foszlány, akkor otthon vagy.

A kávé erős és finom, elegáns/trendi csésze, külön pluszpont a kávésütiért, ami nem valami száraz keksz, hanem egy kocka alakú csokitorta-darab. A limonádé is rendben volt, nem az a tömény ipar, normális. A wifi stabil és gyors, simán jött a neooffice frissítés, software-update, s közben a böngészés, semmi lassulás. A hozzáférés ingyenes, kód azért van, de minden pincér tudja, hogy mi az a wifi. Egyébként ma délután is három pincér volt, normálisak, ezzel sem volt gond. Áramforrást nem néztem, de a teraszra is volt kivezetve pár lámpa estére, úgyhogy gyanítom, megoldható, ráadásul a laptopbarát hozzáállásból arra következtettem, hogy ez is menne (akinek fontos: van dohányzó szakasz, de inkább ne dohányozzatok egyáltalán).

Az étlap megtekinthető a hely nem túl szép honlapján, az árak az Andrássy úthoz méretezettek, elfogadhatóak, a választékkal együtt. Déli menü van, ár/értékben rendben. A magam részéről két és fél óra alatt egykávé+együdítő kombót fogyasztottam, nem volt sem megjegyzés, sem szemöldökhúzogatás, teljesen jó.

Jó és elég pincér, elfogadható árak, semmi tömeg, városi zaj - munkára alkalmas. Ha telefonálós, papírozós munkád van, akkor bentre kell ülnöd, ha csak a gombot nyomod, akkor bárhol ideális.

Milliószor elmentem mellette (nagy hiba volt), mire egy kedves barátom azzal tuszkolt be a Simplon ajtaján, hogy elképzelni sem tudna jobb helyet a beszélgetésünkhöz, mint az Imádott Kávézóját.

Első benyomás a helyről: sötét. Második: még annál is sötétebb, főleg a kávébarna falak és az ablakok hiánya, valamint a -1 méter mélység miatt. De mindez csak a Móricz Zsigmond tér fényes forgatagából beesve tűnik problémának. A hely varázsa pontosan ebben lakik. A kis előtér (apró asztalok székekkel) lefele vezető lépcsőben folytatódik (balra a pult) majd hátul, egy magasabb részen lévő, egyben dohányzásra kijelölt hely (továbbra is kis asztalok, azonban falból kialakított párnázott kanapé-szerűsggel). A hely fizikai adottságai alapján minden épeszű ember számára világos, hogy a hely alkalmatlan egy kávézónak. Mégis az olyan belső megoldások teszik szerethetővé a helyet, mint a merész sötétbarnára festett falak, és az apró megoldások (lépcsőkorlátra kifeszített filmszalag-díszítés).

Tagadhatatlan, hogy nem egy New York (vagy Japán) kávéház vagy egy Centrál, mégis a mozi süllyesztett folyosójából kialakított kávézó a sötétbarnára festett falaival, csendes nyugalmával és a kedvező áraihoz képest (és attól függetlenül is) isteni kávéjával egyértelműen ideális hely munkához, gondolkodáshoz, személyes találkozóhoz, vagy akár két program között egy szendvicsre és az e-mailjeid megválaszolására.

Jó bornak nem kell cégér- mondják, a Simplon diszkrét megjelenése és szinte észrevétlen jelenléte ellenére mindig majdnem tele van. Ha egyszer benézel, te is megtudod miért.

A Kiskörút-Nagykörút vonzáskörzetétől távolodva mondjuk Kelenföld felé nehezebb netcafét találni. A Tranzit Art Cafe a Kosztolányi Dezső térből Bukarest utca felé beugró parkos területen található. Ez a tér korábban még a szerző gyermekkorának békeidejében Volánbusz pályaudvarként funkcionált. A város növekedésével a végállomás kikerült az Etele térre, majd a régi állomásépület sokáig romosan állt és évekig tanakodtak a felhasználása felől. Az ötlet, hogy egy félig szabadtéri, az állomásépületben pedig félig fedett szórakozóhely jöjjön létre viszonylag hamar megszületett, ám a lakók azonnal megvétózták, ami nem csoda, hiszen örültek, hogy megszabadultak az egész nap nagy forgalmat bonyolító emberelosztó központtól.

Végül megnyílt a Tranzit Art Cafe mely a tavaszi és nyári időben a tökéletes hely munkára, vagy csak olvasásra. A tér meglepően csöndes ahhoz képest, hogy csak egy ugrásra van a Móricztól. A korábbi váró (tetővel fedett, de oldalirányban nyitott) rész most teraszként funkcionál, praktikus járólapokkal van lerakva, melyekre a klasszikus asztal-szék kombináción kívül nagy és kényelmes foteleket is kihelyeztek, mely hosszabb távon kényelmesebb. Akinek még ez is kevés, az pedig az oszlopok közé kifeszített függőágyak egyikét is igénybe veheti. (Vagy ha megtetszett, meg is veheti, az árat feltüntették az étlapon is). Az étlapot egyébként stílusosan egy busz menetlevél-dossziéjához hasonló formátumban hozzák ki. Az árak közepesen drágák, de ezzel feltehetően megfizetjük a zavartalan üldögélést is.

Nem teljesen értettem miért 15 perc egy gyömbér felszolgálása, és a kávéból is ittam már jobbat, ám pincér készséges volt és a rendelés felvételekor megadta a 'Tranzit vendégek' beszélő nevű wifihez tartozó jelszót. Plusz pont jár arra, hogy gondoltak a kisgyermekesekre, és a terasz asztaloktól távolabbi végén létrehoztak egy játszósarkot, ahol a kicsik kedvükre tapicskolhatnak, amíg anyu-apu megiszik egy kávét és megválaszolja az emailjeit.

A helyet ajánljuk délutáni ejtőzéshez, személyes találkozóhoz.

(A képeket viztorony-tól kölcsönöztük, ezúton is köszönet érte.)

Infóhippiként amúgy is szívünk csücske a Creative Commons licenszelés, de most különösen. Segítségével ugyanis különösebb erőfeszítés nélkül tudjuk pofátlanul lenyúlni utánközölni Lipilee kávézóajánlóját. Éppen csak becsszóra meg kell ígérnünk, hogy megjelöljük a forrást (forrás: internet) és hogy nem fogunk Lipilee háta mögött meggazdagodni szellemi termékéből. Szerintem vállalható feltételek.

Mai munka session a Lite Andrássyban lett volna, de időközben megtudtam az extulajtól, hogy azóta már nem Lite, szóval: a mai munka session az andrássy úti Farger Caféban volt. (A hivatalos oldalukról nem sok extra infoval lettem gazdagabb.) Kicsit több, mint 5 órán át dolgozgattunk, ebbe belefért egy kis kaja is.

A Hotspotteren egyrészt jelenleg pontatlanok az adatok, másrészt nem értek egyet a véleményekkel: 1-kor még simán volt wrap (mexikói wrap, 400 forint, nemcsípős, közepesen finom), kb. 3-4 körül (tehát a nagy pénteki ebédroham után) pedig toltam egy spenótos-csirkés fussilit, ami kifejezetten jó volt, és egy cappuccino-t, ami a szokásos budapesti minőség. A személyzet kedves és nem néz ki akkor sem, ha órákig ülsz egy fél literes kóla és a laptopod fölött, a forgalom kicsi (volt ma), azkét negatívum, amit most említeni tudnék, a kényelmetlen szék, amin már a harmadik órától fájdogált a hátam, illetve a kávézós feeling tulajdonképpeni hiánya: ez a hely inkább a környékbeli irodák ebédelő-szendvicsezőhelyének tűnik, mint egy full napra bekuckózós kávézónak.

A WiFi korlátlan időre szól, ingyenes és nyílt (nem kell reklámra kattintgatni, nem bont másfél óra múlva, semmi ilyen buziság), a sebessége pedig az eddigi legjobb (6 Mbps le!), amit helyen tapasztaltam. Konnektorok bőséggel, illetve van egy titokzatos felső szint (dohányzásra kijelölt hell), ahol a személyzet szerint számítógépek is ki vannak téve, mint a régi szép netcafé időkben. (Turistaövezet, úgyhogy ez érthető.)

Összegezve: a Farger Café még akár hosszabb munka sessionre is megfelelő, ha nem része az életérzésednek, hogy Starbucks-jellegű helyen képviseld a szubkultúrát, az árai elfogadhatóak (egy kis és egy nagy kaja, 3 kóla, 1 cappuccino volt valamivel 3000 forint alatt), központi helyen van. Ja, és nem utolsó sorban: pont a nagy üveges kirakat előtt van egy vellanyoszlop, ahova ha lekötöd a bringát, szinte mindegyik asztaltól rá tudsz nézni. Thumbs up.

Ahogy a képen is látszik, az Országos Idegennyelvű Könyvtár olvasóterme nem tipikus nomád hely. Például nincsen kávé, nem lehet cigizni és még zaj sincs. A minden más környezetben hangtalan laptopbillentyűzetem itt komoly zajforrássá válik, még ha nem is kezdenek el méregetni miatta. A szinte kávéházi hangulatú kiállítóteremben persze más lenne a hangulat, de az engem meghívó Paszternák Ádám szerint ott már nem érhető el, illetve szaggat a net. Apropó wifi, az elsőre zártnak tűnő OIK-WL1-es hotspothoz a borzasztó bonyolult tíz darab egyesből álló jelszó beírásával lehet csatlakozni, a hálón a szükséges portok nyitva vannak, és sebességproblémáim sem voltak.

A legnehezebb rész persze az, hogy mire is ajánljam az OIK-ot, hiszen mégiscsak könyvtár. A zavarbaejtően széles nemzetközi napilap és folyóiratkínálat azonban kihúz a pácból. A napisajtót átfutni és pár levelet megírni remek, és hosszabb írásokat megalkotni is alkalmas. Már csak azt kell megkérdeznem, hol lehet kávézni.

Hangulat: 5 (könyvtár, mint a filmeken)
Wifi: 5

Nem is tudom hogy eshetett meg, hogy még nem írtunk még Marika néni kávézójáról, pedig mostanában teljesen odaszokott a Neonomád szerkesztősége.

A neve ellenére nem kávéjáról híres a hely, sokkal inkább valószerűtlenül nagy hamburgereiről és barátságos, házias kiszolgálásáról. A névadó Marika néni személyesen készíti el az összes hamburgert, közben mindenkihez van egy kedves szava.

Aadaam tavaly így írt a helyről, szépen összefoglalva, miért is járunk mindig vissza:

Marika néni 24 éve süti a hamburgereket, 76-féle hamburgert sütött eddig, amelyek közül csak „néhány” - nézd az étlapot - szerepel az aktuális repertoárban, mert például az almás(!) sütésekor mindent áthatott az olajszag. Minden hamburgernek saját kis története van: az egyik Kanadában élő barátnőjéről, másik kettő az unokákról van elnevezve, de van olyan is, ami egy vidéki kis cég nevét viseli, akik rendszeresen utaztak több mint száz kilométert hamburgerezéshez. Az elmúlt 24 évben két és fél milló hamburger készült, amiből csak négy nem ízlett vevőjének Marika néni állítása szerint: az üzletben ugyanis tábla hírdeti: „Ha nem ízlik a hamburger, nem kell kifizetni!” „Van olyan, hogy néha rosszul sikerül”, szabadkozik, de ez az arány mégiscsak figyelemreméltó repülőgéptervezésnél is.

A hely egyetlen hibája, hogy csak a szomszéd szálloda portán-kérj-kódot kategóriájú wifije érhető el. Internetezni tehát érdemes átbattyogni ebéd után az egy sarokra levő Chili bárba. Na meg hogy kicsit kicsi: kettő körül (egyetemista ebédidőben) csak nagy tolakodással és asztalmegosztással lehet helyhez jutni. (Ha nagyon nincs hely, a diszpécserasztalhoz ültet le Marika néni, nyáron pedig kiülős asztal is van)

A képen egy átlagos méretű hamburger látható egy átlagos méretű 15,4"-es PowerBook előtt. 850 forintért nem csak nagy, finom is.

• Marika néni kávézója a weben

Péntek délután célba vettem a Mammutot, azzal a tervvel, hogy beülök valahova pár órát dolgozni. Kézenfekvő lett volna a Gloria Jean's, viszont éhes is voltam, ott pedig nem igazán lehet jóllakni. Így a közvetlenül a mellette található Bitter Sweet csokoládézó és grillbárt választottam.

A hely a csokoládé szóval és a napi menüvel tudott becsábítani. Gondoltam, hogy megkajálok, aztán átülök a GJ's-be, de azért tettem egy próbát a pincérnél wifi után érdeklődve. Mondta, hogy van és készségesen adta is a kódot.

Na de menjünk sorjában. A hely két szintes, az alsó szokásos étterem kialakítású, ahol az asztalok talán picit sűrűbben vannak a kelleténél. A felső szinten nem voltam, de távolról tini bázisnak tűnt (egész idő alatt az egyetlen húsz év feletti személy, aki a felső szintre ment az egyik pincérnő volt).

A főételek árai 1500 és 2000 Ft között helyezkednek el, de kapható napi menü 990 forintért, ami egy főételt (esetemben csirke quesadilla sültkrumplival) és egy desszertet (csokis muffin) tartlamaz. Gondolom ez naponta változik. A quesadilla korrekt adag volt, és még finom is, a sült krumpli viszont kicsit olajos volt. A csokis muffin pedig fenséges. Meg merem kockáztatni, hogy a Gloria Jean's muffinjánál is finomabb. Benedek, ezt meg kell kóstolnod!

A pincér kedves és segítőkész volt. Még konnektort is keresett nekem, amit amúgy a fal melletti külső asztaloknál lehet találni.

Mivel ebéd után maradtam tovább is, ezért gondoltam kipróbálok valamit a széles csokiital választékból. Egy finom forrócsokival le lehet venni a lábamról, és ez itt maradéktalanul sikerült is. A széles skáláról a Ginger Sweetet (gyömbéres tejcsoki) választottam volna, ha éppen lett volna, ehelyett a Cleopatrára (narancsos fahéjas tejcsoki) esett a választás. Rendes forrócsokiról van szó, nem arról a félrecímkézett kakaóról, amit néha ezen a néven adnak. Az áruk valamivel 500 Ft alatt mozog, az ízük pedig fantasztikus. Ezt mindeninek meg kell kóstolnia.

A wifi jelszavas, amit a pincértől lehet megtudni. A sávszélesség 1Mbit, szóval nem itt érdemes nekilátni a nagy letöltéseknek, viszont mindennapi netezésre bőven megfelel. Nem volt vele semmi problémám, amíg ott voltam.

Kellemes hangulatú a hely, a zene pedig halk és nyugis, de kommersz. Mindent összevetve a hely ajánlható a napi munkához, akár munkaebédhez is. És mindenképp ajánlott az édesszájú neonomádoknak.

Wifi: 4/5 (picit talán lehetne gyorsabb)
Atmoszféra: 4/5 (tárgyalásra is megfelel, hangulatos)