Neonomád

A CCC Múzeum utcai kávézókomplexuma annyira új, hogy sem a cég honlapján sem a Hotspotteren nincs fent. Nekünk mégis sikerült megtalálni és kipróbálni, alkalmas-e nomadizációra.

A legjobb és egyetlen itthon is jelenlévő Starbucks klón szereti az óriási tereket. A Múzeum utcai kávézó egy hatalmas, üldögélős földszintből és egy részben dohányzó galériából áll. A légtér egységes, a füstmentesítést elszívókkal oldották meg. Háttérzenéül valami lounge szolgált, a műfaj teljes jellegtelenségének köszönhetően konkrét emlékeim nincsenek róla. A kávét amerikai módi szerint főzik, azaz gyenge lötty hosszúra eresztve, enyhén. Figyelemre méltóan jók, és a Gloria Jean's-hez képest rendkívül olcsók, a muffinok és a szendvicsek.

A rendeléshez járó wifi jeggyel másfél óráig használhatjuk a CCC hotspotját, feltéve, hogy a tíz karakteres alfanumerikus felhasználónevet és a hasonlóan gépelésbarát jelszót sikerült beírni. A készen vásárolt megoldásról persze nem a kávézó tehet, de ettől még stresszes csatlakozni. A két alkalomból egyszer remekül használható volt a wifi, másodszorra viszont a guglira is perceket kellett várni. Ebben a formájában munkára nem ajánlom a helyet.

Pluszpont minden otaku számára a kávézóban tanuló aranyos keleti lányok, a normális, hétköznapi emberek pedig a készséges személyzetnek és csinos pultoslányoknak örülhet.

Hangulat: 4/5 (kávézó nagyüzem, annak minden jellegzetességével)
Wifi: 2-3/5 (megbízhatatlan)

A reggeli Tilosos adás igen tanulságos volt, felhívta a figyelmet arra, hogy a wireless net használatával kapcsolatos fogalmak némelyike tisztázásra szorul. Nézzük mit nem, vagy nem feltétlenül csinál egy neonomád.

A wardriving és a warwalking vezeték nélkül internethozzáférési-pontok gyűjtését jelenti. Kell hozzá egy wifis laptop vagy tenyérgép, egy hozzá kapcsolt GPS, és habitustól függően autó vagy kényelmes cipő. A gyűjtött adatokat később meg lehet jeleníteni térképen, például felrakni Google Mapsre, vagy megosztani a többi wardriverrel a neten adatfájlként. Ha egy területet rendszeresen vizsgálnak, ott nyomon lehet követni például a drótnélküli net terjedését vagy a használt eszközök fejlődését, ami izgalmas szociológiai következtetésekhez vezethet.

Piggybackingnek hívják, ha egy wardriving során levadászott magánhálózathoz csatlakoznak is netezés céljából. Ez azon túl, hogy etikailag aggályos, egy nemrégiben hozott bírósági ítélet jogértelmezése szerint szabálysértés is. A hatályos jogszabályok értelmezéséről vannak eltérő vélemények is, de azon a tényen, hogy az engedély nélküli wifihasználat nem tartozik a neonomádok érdeklődésének homlokterébe, ez sem változtat.

Warchalkingnek hívták, amikor a lelkes wargyaloglók krétával megjelölték a talált hálózatokat. )( jel járt a nyitott, () a zárt hálózatnak, alatta szöveggel illett feltüntetni a használt titkosítást és a hálózat nevét is. Amióta minden sarkon három-négy hotspot mosolyog az arrajáróra, teljesen eltűnt ez a fajta szórakozás.

Végül legyen szó a war- előtagról, amit a legendárium szerint a wardialing kifejezésből kölcsönöztek az első wifisták. A wardialing a szép modemes kalózkodás korszakából származó terminológia, véletlenszerű számokra való rácsörgést jelen. Így kerestek annak idején modemeket a telefonhálózaton. De ezt sokkal jobban bemutatják a mai utolsó warban, a Wargames című filmben.

(A szerző wardrájvolt, warsétált, warlamosozott és piggybackelt már, de szigorúan munkán kívül.)

Kedden Benedek a Kispados krúval beszélget a neonomadizációról, arról, hogy mire képes egy kávéért, és hogy milyen egész nap egy kávéházban henyélni dolgozni.

A műsor hajnali héttől hajnali tízig tart a Tiloson, de természetesen feltöltjük majd feltöltöttük ide is. Ha a te törzshelyeden nem a Tilos szól, vagy hétkor még nem dolgozol, ajánljuk a netes adást (.pls).

A beszélgetés a Tilos rádió archívumából meghallgatható. Érdemes meghallgatni, mert ugye reggel hétkor senki se hallotta élőben.

Frissítés

Aki pedig archiválni szeretné az utókor számára, ami a kávéházakban dolgozó hegesztőkről elhangzott, vagy kíváncsi at ezügyben megindult kommentcunamira, az a Kispad felé vegye az irányt.

A levelezéshez hasonlóan az adatok rendben tartásának is több iskolája van. Még akkor is, ha az 'elég egy desktop kereső' elvet valló káoszhitűeket nem tekintjük iskolának. Általános igazságok helyett az én beállításaimról lesz szó.

Kezdésnek kell egy bejövő mappa, ahová a programok - kivéve torrent és eDoney kliens, ne keverjük a warezt a munkával - pakolják az általuk letöltött fájlokat. Ez a hely ha egy mód van rá, ne az asztal legyen, oda maximum az kerül, amin éppen dolgozunk. Ha megvan a mappa, állítsuk be a szóbajöhető programokba ezt letöltési mappában. Első nekifutásra ezek a programok: im kliensek, böngésző, rss olvasó.

(more…)

Sok hatalmas előnye van a kilencedik kerületi Chili Bárnak. Kezdésnek ott van rögtön az, hogy egy saroknyira van a lakásomtól. Aztán másodiknak, hogy netszolgáltató a szomszédja. Harmadszor pedig, hogy iszonyat jó stílussal sikerült berendezni a helyet. A galérián található elheverős, párnás-kanapés részen két társaság tud egymás mellett szórakozni vagy éppen nomádkodni. A lenti részt asztalok töltik be, normális kávézós berendezéssel.

Eddig még nem sikerült úgy a Csiliben járni, hogy ne finom jazzess funkos zenék szóltak volna. A Mas Que Nada pedig úgy megy a megabithez, mint marhához a vörösbor. Rátok marad eldönteni, hogy előny-e vagy hátrány, hogy pincért viszonylag ritkán látni a galérián. Ha egyszer megjelenik, alaposan be kell rendelni kávéból.

A kávéárak normálisak, háromszázegynéhány forint egy melange, az ennivalók viszont bőven ezer forint felett kezdődnek. Szerencsére ott a szomszédban Marika néni hamburgerezője kávézója. De ez már egy másik történet.

Wifi: 5/5 (Egyszer láttunk két megabájtot is. Másodpercenként… ez 16 megabit)
Hangulat: 5/5 (Finom jazzes, funkos.)

Nem nomadizáció, hanem reggeli piacra menés végén fedeztük fel Gazzsal a Darjeeling Teaházat. A négyeshatos vonalától öt percre található a Wesselényi utcán, rögtön a sarki kínai junkfood egység mellett.

Az alapterülete viszonylag kicsi, az egyik sarkot kitölti a teakonyha, a földszint maradék részét kitölti a - hely nevével némiképp szembe menő - kávézó sarok. A maradék rész galéria rattan fotelekkel és kanapéval. Az egész teaház maximum harminc embert tud befogadni, csoportos letelepedésre nem ajánlom, jövés-menés közben viszont jó beülni egy kancsó tea elfogyasztása közben lehúzni az emailjeinket. A választék a rendkívül olcsó natúr matétól (grátisz mézzel) az ezer forintos tajvani zöld teáig tart, az itallap erre található.

Egy dolog volt csupán zavaró, ottlétünk alatt háromszor hallgattuk végig ugyanazt a bárzenés, világzenés válogatást. Ha mindig ilyen monoton a zene, az hosszú távon zavaró lehet.

Wifi: 5 (olyan mint otthon)
Atmoszféra: 4 (csak a zene ne lett volna olyan egyhangú)

A tegnapi alakulóüléskocsmázásig nem is gondoltam arra, hogy elosztót kéne hordani magammal. Egy-két konnektor mindig van, ha nem, akkor levett fényerővel, visszafogott processzorral még el tudok szöszmötölni két-két és fél órát. A Szimplában viszont hatan vagy heten ültünk szomorúan körül két konnektort.

A megoldás egy egyszerű, kis helyet foglaló té elosztó lett volna, olyan mint fent a képen. Én a sarki elektronikai üzletben - Voltos Bolt, már a név is gyönyörű - szereztem be, igazibb nomádok megrendelhetik a számtalan webbolt bármelyikéből.

Kapható elektronikai divatszínekben: fehérben, barnában és feketében.
Ára igényességétől függően 250-1500 Ft közé esik.