Neonomád

A tegnapi jónéhány vödörnyi 10.5.3 rendszerfrissítésben az ostyavékony mentolos cukorka az AddressBook és a Google közötti szinkronizálás lett volna. Akár még bejegyzést is lehet belőle építeni, gondoltam, de amikor elindítottam a programot, a beállítások közül valahogy hiányzott A Csekboksz:

A Lifehacker bejegyzése szerint csak akkor elérhető a fícsör, ha iPhone-nal vagy iPod Touch-csal szinkronizáljuk a kontaktokat, a többiek meg rá vannak kényszerülve, hogy már meglevő iPod-juk Product ID-ját piszkálják meg.

És mi van akkor, ha nincs iPod se? Vagy nem olvasod a Lifehacker alma-alt-shift-felsőrúgás kategóriás bejegyzését? Nagyjából sucks to be you. Az ilyen húzások miatt nem lesz a következő gépem Apple.

Kelt hőn szeretett és lepasszolhatatlanságig telematricázott iBookját két hete ragadta magával egy besurranó, azóta Winteles kölcsönvason kénytelen dolgozni. A kiűzetés során saját bőrén kell megtapasztalnia, mennyire fáj minden nem-OSX oprendszer. (Hangulatától függően időnként kiír egy live cd-t és próbál hinni a Linuxban, de miután random hardvereszközt nem ismer fel a rendszer, hosszas freetard-fikázás után végül csak az XP marad fenn). Engedelmével átloptam Nomádra is az eredetileg 'Shotsra írt bejegyzését arról, milyen szoftverek kellenek (ha a boldogsághoz nem is, de) a nagyjából hatékony munkához.

OS X-es reflexekkel bármely rendszerre furcsa átállni. Rinya helyett pár életmentő szoftver mindennapi munkához.

• Notepad++ - egyszerű, kényelmes stabil, texteditor, ami még tabokat is tud, ahogy illik.
• FeedDemon - leszedi a felhőből (esetünkben FeedGator) a feliratkozott feedjeim listáját, frissít, kávét főz.
• Pidgin/Digsby - kommunikésön. Mindkettőnek vannak hülyeségei - valaki vegyen egy UX embert a Gnome-osoknak - de ettől eltekintve használhatóak.

És persze van a plusz egy, ez pedig a RubNub kiegészítés Firefoxhoz, aminek a telepítése után az összes kézreeső keresőparancsom működni kezd.

Már csak egy kérdés maradt. Létezik rendes outliner Windowsra? Nem személyi adattároló vacakra van szükségem, nem GTD-s noteszre, nem mindmapre, hierarchikus jegyzetelő kéne normális UI-val. Mint az OmniOutliner.

És ami kimaradt: Foobar2000 zenelejátszó, kicsi, okos, csúnya. Ez az szoftver konkrétan jobb mint bármelyik Maces iTunes alternatíva. iTunes-ról meg ugye nem beszélünk, elvégre úriemberek vagyunk.

Amúgy meg igen, újramelegített bejegyzés, szerintünk is szégyen. A probléma a 'nomáddal röviden az, hogy "az ember vagy dolgozik vagy ír róla". Vagy mindkettőt, de akkor meg azért fizetik, mint a Lifehacker és barátai, ők azért tudnak korlátlan mennyiségben írni arról, hogy hogyan legyél hatékonyabb még 4 Firefox bővítmény telepítésével, mert őket azért fizetik. A miafene.hu krúnak a 'nomád sokadik hobbiblogja, ami ráadásul az eredeti koncepció szerint több kelllene legyen, mint "találtuk a neten, szerintünk kúl/hasznos lehet". Nem szeretném viszont, hogy teljesen meghaljon a Neonomád, valamit ki kell találnunk. Merre menjen szerintetek a Neonomád? Addig is küldhettek vendégbejegyzést, játszhatunk közösségesdit! (És találjatok Windowsos, pluszpontért Linuxos OmniOutliner-klónt prettyplease, nem szeretem a platform lock-int.

Mindig szerettem volna rászokni egy verziókezelő használatára, általában sikeresen meg tudom magam győzni, hogy egy ilyennel ötszáz százalékkal hatékonyabban tudok dolgozni. Hasonló kategóriába esik még a TeX/LaTeX (geek injoke alert: mert ugye az tulajdonképpen egy khí és nem x) a Tudomány Írásának Egy Igaz Módja: mindkettő egy első ránézésre fölöslegesen meredek tanulási görbével rendelkezik, viszont akik aktívan használják, esküsznek hatékonyságukra és életüket és vérüket adnák érte. Egyetlen probléma, hogy off-season, amikor éppen semmit nem kéne írnom, nincs min megtanulni-kipróbálni a technikát, amikor meg kéne, akkor általában tegnapra kéne és nincs idő arra, hogy ilyesmi apróságokkal játsszak.

Ennek ellenére új lendülettel vágtam neki az SVN-ezésnek, amikor a TUAW-on linkelték ezt az alapos bevezető leírást:

• Subversion for Writers

…meglátjuk, hátha most megragad valami (főleg mert bemutatnak egy érdekes Finder-bővítményt, kis színes csillogó ikonokkal) és valóban megjön az ötszáz százalékos produktivitás (meg egyúttal az ingyen backup…). Nektek mi a tapasztalatok? Érdemes kitanulni? Van értelme önálló munkánál vagy csak akkor ha többen dolgoztok együtt?

(via TUAW)

T-Com hotspotoknál elvileg mindenhol meglepően sok helyen működő jelszó-felhasználónév kombó a hotspot/hotspot

Napi tippünket hallották, egy jó nagy [verification needed] címkével a végén.

Többször mondtam már, mennyivel jobban szeretem a gépemen futó alkalmazásokat a csak böngészőben elérhetőekkel szemben. Luddita vagyok, tudom, de ha egy mód van rá, inkább használom a levelezőprogramomat, mint hogy akár a GMail ajaxos-hiper-szuper kezelőfelületét használjam.

Nincs annál frusztrálóbb viszont, amikor kávét szürcsölve nem tudom elküldeni a leveleim, mert a kávézó (ahol esetünkben külön kellett kérnem a hosszú hexadecimális felhasználónevet és jelszavat tartalmazó cetlit) letiltotta a kimenő levélforgalmat. Amúgy is nulla felé konvergáló hatékonyságom itt érinti a tengelyt, és inkább bezárom a levelezőprogramot, majd otthonról megírom inkább. (Na persze).

Ahogy látom, elég elterjedt gyakorlat a fizető wifista nomád efféle szivatása. Tudtok ellenpéldát? Van-e széles e földön (de inkább székesfővárosunkban) olyan kávézó, ahol megbíznak bennem, hogy nem vagyok spamküldő szerver, simán csak Dolgokat Akarok Elintézni?

Nem is tudom hogy eshetett meg, hogy még nem írtunk még Marika néni kávézójáról, pedig mostanában teljesen odaszokott a Neonomád szerkesztősége.

A neve ellenére nem kávéjáról híres a hely, sokkal inkább valószerűtlenül nagy hamburgereiről és barátságos, házias kiszolgálásáról. A névadó Marika néni személyesen készíti el az összes hamburgert, közben mindenkihez van egy kedves szava.

Aadaam tavaly így írt a helyről, szépen összefoglalva, miért is járunk mindig vissza:

Marika néni 24 éve süti a hamburgereket, 76-féle hamburgert sütött eddig, amelyek közül csak „néhány” - nézd az étlapot - szerepel az aktuális repertoárban, mert például az almás(!) sütésekor mindent áthatott az olajszag. Minden hamburgernek saját kis története van: az egyik Kanadában élő barátnőjéről, másik kettő az unokákról van elnevezve, de van olyan is, ami egy vidéki kis cég nevét viseli, akik rendszeresen utaztak több mint száz kilométert hamburgerezéshez. Az elmúlt 24 évben két és fél milló hamburger készült, amiből csak négy nem ízlett vevőjének Marika néni állítása szerint: az üzletben ugyanis tábla hírdeti: „Ha nem ízlik a hamburger, nem kell kifizetni!” „Van olyan, hogy néha rosszul sikerül”, szabadkozik, de ez az arány mégiscsak figyelemreméltó repülőgéptervezésnél is.

A hely egyetlen hibája, hogy csak a szomszéd szálloda portán-kérj-kódot kategóriájú wifije érhető el. Internetezni tehát érdemes átbattyogni ebéd után az egy sarokra levő Chili bárba. Na meg hogy kicsit kicsi: kettő körül (egyetemista ebédidőben) csak nagy tolakodással és asztalmegosztással lehet helyhez jutni. (Ha nagyon nincs hely, a diszpécserasztalhoz ültet le Marika néni, nyáron pedig kiülős asztal is van)

A képen egy átlagos méretű hamburger látható egy átlagos méretű 15,4"-es PowerBook előtt. 850 forintért nem csak nagy, finom is.

• Marika néni kávézója a weben

Nem tudok egyetérteni vendégmunkásunkkal, szerintem a legkényetlenebb offline alkalmazás is jobban kézreáll, mint egy bármilyen webapp. Ettől függetlenül használom a GoogleDocs-t, megosztott dokumentumok szerkesztésére és olyan szituációkban, ahol nincs kéznél a laptopom. Így viszont külön vannak a két helyen, online és offline szerkesztett dokumentumaim, ami közel se optimális. Olyan megoldásra lenne szükségem, hogy ugyanazoknak a dokumentumoknak a legfrisebb változatát tudjam elérni minimális erőfeszítéssel online és offline egyaránt.

Egy ideje van már GDocs API (Google Document List API), biztos csináltak már erre is egy egyszerű scriptet — gondoltam magamban és szétnéztem az elérhető megoldások között. (more…)

A legdurvább a Kindle-ben, az Amazon novemberben bemutatott e-könyv olvasó kütyüjében, hogy egyáltalán nem érződik rajta, hogy kütyü volna. se az, hogy eszköz, csak egy tárgy. Csak ott van némán, az asztalon, a divatosan műbőr tokjában (beépített Moleskine-szerű pánttal), vagy a kezedben, körülbelül olyan természetességgel és magától értetődően, mint egy könyv. Nem is láttam még egy olyan kütyüt, ami ennyire valódi volt. iPodról és egyéb mp3-lejátszókról ne is beszéljünk, annál egyértelműbben kütyü kütyük nincsenek. (more…)